Részlet a cikkből:
Az európai állomány zöme jelenleg csupán a Pireneusi-félszigeten, valamint Közép-
és Kelet-Európában él, számát 180-220 ezer párra becsülik. Európán kívül csak
Északnyugat-Afrikában, Kis-Ázsiában és Észak-Mezopotámiában fészkel.
A Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (BirdLife International) felméréseiből kitűnik,
hogy a nyugat-európai állomány a védelmi tevékenység hatására az elmúlt években
kismértékben növekedett, és Európa keleti részében is emelkedett a fészkelők száma.
A Természet Világa Természet-Tudomány Diákpályázatán az Élet és Tudomány különdíját
nyert írás szerzői, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákjai annak néztek
utána, mennyire szorulnak védelemre a környékünkön élő gólyák.
A fehér gólya (Ciconia ciconia) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, a gólyafélék
(Ciconiidae) családjába tartozó faj. Testhossza 100–115 cm, szárnyfesztávolsága
155–165 cm, testtömege 2200–4400 gramm, de a hímek testsúlya elérheti a 3300–3600
grammot is. Testének nagy része fehér vagy piszkosfehér, szárnyai feketék, lába
15–20 cm, és erős, hegyes csőre piros.
A legtöbb gólyapár elszórtan, egyesével fészkel, de helyenként laza telepek is
kialakulhatnak. A fészekalj 2–5 tojásból áll, április második felére lesz teljes.
A tojó 2–3 naponként rak le egy-egy tojást. A kotlást a második tojás lerakása
után kezdi meg, ennek időtartama 29–30 (maximum 34) nap. A szülők nappal váltják
egymást, de éjszaka csak a tojó ül a tojásokon. A kikelt fiókák négyhetesen állnak
fel és a 8–9. héten repülnek ki. A gyenge, beteg fiókákat az öreg madarak kidobják
a fészekből. A kirepülő fészekalj nagyságát a mindenkori táplálék- és időjárási
viszonyok, illetve a költőpár kora és a tojásrakás kezdete határozza meg. Fészkenként
átlagosan 2,2–2,3 fióka repül ki. Ivarérettségüket 3–5 év alatt érik el, legtöbbjük
azonban már az első évben elpusztul. A legidősebb példányok 30 évig is élhetnek.
A fehér gólya táplálkozása rendkívül változatos. Leginkább nedves réteken, tarlókon, kaszálókon, friss szántásokon, útszéleken és árokpartokon keresgél. Étrendje szöcskékből, sáskákból, pajorokból, hernyókból, bogarakból, apró rágcsálókból, békákból, ebihalakból, gyíkokból, halakból áll, sok gilisztát is elfogyaszt. Táplálékszerző útjain leginkább pockokat, egereket, békákat, rovarokat fog, de a gyíkot, törékeny kuszmát, siklót, sőt a mérges kígyót is megöli. A földön fészkelők tojásait kivétel nélkül megtizedeli, a fiókáknak sem kegyelmez. Ha a vakond közvetlen közelében túr, megeszi. Ha lehetősége adódik, a néhány napos nyúlfiakat is elfogyasztja.
A gyűrűzési eljárásoknak köszönhetően a fehér gólya vonulási útvonala és telelőterülete jól ismert. Augusztus elején megkezdődik a gyülekezés, 20-a körül útnak indulnak a csapatokba verődött fiatal egyedek, az öregek csak szeptember elején követik őket. A gólyák vitorlázó repülők, a szárazföld felett kialakuló felszálló légáramlatokat kihasználva, rendezetlen, elszórt csapatokban haladnak dél felé. Az európai állomány két „kapun” keresztül hagyja el földrészünket. A németországi Weser-folyótól nyugatra fészkelők a Gibraltári-szoroson átrepülve Nyugat-Afrika partjainál haladnak tovább, és Közép-Afrikában telelnek. A kelet-európai gólyák, s így a hazánkban fészkelők is, a Boszporusz felett kelnek át, majd Kis-Ázsiát átszelve a Földközi-tenger keleti partvidékén haladnak tovább, s a Szuezi-öbölnél érik el Afrikát. Innen a Nílus folyását követik, majd Ugandán, Kenyán, Tanzánián és Zimbabwén keresztül a Fokföldig vonulnak. Az állomány részben a kelet-afrikai szavannákon telel.
Január végén, február elején kezdenek visszaindulni fészkelő helyükre, és általában április elején fejeződik be visszaérkezésük. Az elsőéves gólyák egy része a nyarat is a Közel-Keleten tölti.
A gólyákat több veszély is fenyegeti, számuk ezért lényegesen megcsappant. Legfőbb probléma a táplálkozóterületek megszűnése. Ezt okozhatja a nedves, mocsaras rétek eltűnése vagy a füves területek mesterséges erdősítése, spontán beerdősülése is, mindkettő lényegesen csökkenti a fehér gólya táplálékalapját.
A fehér gólyák pusztulását leggyakrabban áramütés okozza. A villanyoszlopokra települő párok a legveszélyeztetettebbek, gyakran egész fészekaljak pusztulnak el így. A táplálkozó területek közelében húzódó középfeszültségű légvezetékek tartóoszlopaira szálló, vagy itt fészkelő gólyákat szintén gyakran éri áramütés. Ez a probléma megoldható lenne a vezetékek megfelelő szigetelésével, mely azonban komoly anyagi befektetést igényelne.
A gólya fészkei sokszor nincsenek biztonságban. Habár a jogszabály tiltja a gólyafészkek rongálását, eltávolítását, teljes mértékben megszüntetni nem tudja. Az emberek leginkább a hagyományos fészkelőhelyeket (kémény, háztető, torony) bántják, de néha az áramszolgáltatók is ledobják a főleg kapcsolószekrényes villanyoszlopra épült fészkeket. A fákra épített fészkek legtöbbször természetes úton (kiszáradás, kidűlés, viharkárok) semmisülnek meg, esetleg a fa kiszáradása, kivágása miatt.
A veszélyek sorából nem maradhat ki a mérgezés sem, hiszen gyakran használnak a gólya táplálkozóterületein növényvédő szereket, ezért kis számban előfordul mérgezés miatti elhullás is. Az afrikai telelőterületeken napjainkban is használnak olyan szereket, amelyek a világ sok országában már betiltottak, ilyen például a DDT. Ezeken a területeken ma is sokszor fordul elő tömeges méretű pusztulás.
A fehér gólya táplálkozása rendkívül változatos. Leginkább nedves réteken, tarlókon, kaszálókon, friss szántásokon, útszéleken és árokpartokon keresgél. Étrendje szöcskékből, sáskákból, pajorokból, hernyókból, bogarakból, apró rágcsálókból, békákból, ebihalakból, gyíkokból, halakból áll, sok gilisztát is elfogyaszt. Táplálékszerző útjain leginkább pockokat, egereket, békákat, rovarokat fog, de a gyíkot, törékeny kuszmát, siklót, sőt a mérges kígyót is megöli. A földön fészkelők tojásait kivétel nélkül megtizedeli, a fiókáknak sem kegyelmez. Ha a vakond közvetlen közelében túr, megeszi. Ha lehetősége adódik, a néhány napos nyúlfiakat is elfogyasztja.
A gyűrűzési eljárásoknak köszönhetően a fehér gólya vonulási útvonala és telelőterülete jól ismert. Augusztus elején megkezdődik a gyülekezés, 20-a körül útnak indulnak a csapatokba verődött fiatal egyedek, az öregek csak szeptember elején követik őket. A gólyák vitorlázó repülők, a szárazföld felett kialakuló felszálló légáramlatokat kihasználva, rendezetlen, elszórt csapatokban haladnak dél felé. Az európai állomány két „kapun” keresztül hagyja el földrészünket. A németországi Weser-folyótól nyugatra fészkelők a Gibraltári-szoroson átrepülve Nyugat-Afrika partjainál haladnak tovább, és Közép-Afrikában telelnek. A kelet-európai gólyák, s így a hazánkban fészkelők is, a Boszporusz felett kelnek át, majd Kis-Ázsiát átszelve a Földközi-tenger keleti partvidékén haladnak tovább, s a Szuezi-öbölnél érik el Afrikát. Innen a Nílus folyását követik, majd Ugandán, Kenyán, Tanzánián és Zimbabwén keresztül a Fokföldig vonulnak. Az állomány részben a kelet-afrikai szavannákon telel.
Január végén, február elején kezdenek visszaindulni fészkelő helyükre, és általában április elején fejeződik be visszaérkezésük. Az elsőéves gólyák egy része a nyarat is a Közel-Keleten tölti.
A gólyákat több veszély is fenyegeti, számuk ezért lényegesen megcsappant. Legfőbb probléma a táplálkozóterületek megszűnése. Ezt okozhatja a nedves, mocsaras rétek eltűnése vagy a füves területek mesterséges erdősítése, spontán beerdősülése is, mindkettő lényegesen csökkenti a fehér gólya táplálékalapját.
A fehér gólyák pusztulását leggyakrabban áramütés okozza. A villanyoszlopokra települő párok a legveszélyeztetettebbek, gyakran egész fészekaljak pusztulnak el így. A táplálkozó területek közelében húzódó középfeszültségű légvezetékek tartóoszlopaira szálló, vagy itt fészkelő gólyákat szintén gyakran éri áramütés. Ez a probléma megoldható lenne a vezetékek megfelelő szigetelésével, mely azonban komoly anyagi befektetést igényelne.
A gólya fészkei sokszor nincsenek biztonságban. Habár a jogszabály tiltja a gólyafészkek rongálását, eltávolítását, teljes mértékben megszüntetni nem tudja. Az emberek leginkább a hagyományos fészkelőhelyeket (kémény, háztető, torony) bántják, de néha az áramszolgáltatók is ledobják a főleg kapcsolószekrényes villanyoszlopra épült fészkeket. A fákra épített fészkek legtöbbször természetes úton (kiszáradás, kidűlés, viharkárok) semmisülnek meg, esetleg a fa kiszáradása, kivágása miatt.
A veszélyek sorából nem maradhat ki a mérgezés sem, hiszen gyakran használnak a gólya táplálkozóterületein növényvédő szereket, ezért kis számban előfordul mérgezés miatti elhullás is. Az afrikai telelőterületeken napjainkban is használnak olyan szereket, amelyek a világ sok országában már betiltottak, ilyen például a DDT. Ezeken a területeken ma is sokszor fordul elő tömeges méretű pusztulás.
Sajnos az ember sokszor maga is üldözi és bántja a gólyákat. Hiába közkedvelt
madarak, sokszor szándékosan zavarják, gátolják megtelepedésüket, sőt előfordul
az is, hogy lelövik őket. A széna- és szalmabálák kötöző zsinórjaitól is sok gólya
pusztul el (valószínűleg más madárfajokkal együtt). Az út mellett táplálkozó gólyák
közül néhányat az autók gázolnak el.
Ezen adatok ismeretében elhatároztuk, hogy utánanézünk a környékünkön, a Románia északnyugati részén , Nagyenyed közelében élő gólyaállománynak. Mivel a közelebbi falvakban élő gólyákról nem volt túl sok adatunk, kérdőívet állítottunk össze, melyet a Bethlen Gábor Kollégiumunkba járó líceumi tanulókkal töltettünk ki. A kérdőívben a következők szerepeltek:
1. Név, osztály.
2. Lakhelyed falu vagy város?
3. Az elmúlt évben (2007) láttál-e gólyát?
4. Ha igen, hányat?
5. Településeden, vagy annak közelében van-e gólyafészek?
6. Ha igen, hány?
7. Pontosítsd a fészek helyét (például a központi épület kéményén, vagy a falu bejáratánál a 3. villanyoszlopon). Kérünk, pontosan írd le, hogy könnyen megtalálhassuk.
8. Milyen volt a fészek állapota (elhagyatott, lakatlan, megrongálódott, szétesett, vagy jó állapotú, lakott, karbantartott stb.)?
9. A fészek volt-e valahogyan védve (például fémkosárral)?
10. A településeden élő gólya/gólyák költenek-e? Ha igen, hány fiókát láttál egy fészekben? 11. Honnan szerzi/szerzik táplálékukat? (például a Maros árterületéről, a patak menti mocsárból, a rétről stb.)
A folytatás itt olvasható: Fővárosi Oktatási Portál
2. Lakhelyed falu vagy város?
3. Az elmúlt évben (2007) láttál-e gólyát?
4. Ha igen, hányat?
5. Településeden, vagy annak közelében van-e gólyafészek?
6. Ha igen, hány?
7. Pontosítsd a fészek helyét (például a központi épület kéményén, vagy a falu bejáratánál a 3. villanyoszlopon). Kérünk, pontosan írd le, hogy könnyen megtalálhassuk.
8. Milyen volt a fészek állapota (elhagyatott, lakatlan, megrongálódott, szétesett, vagy jó állapotú, lakott, karbantartott stb.)?
9. A fészek volt-e valahogyan védve (például fémkosárral)?
10. A településeden élő gólya/gólyák költenek-e? Ha igen, hány fiókát láttál egy fészekben? 11. Honnan szerzi/szerzik táplálékukat? (például a Maros árterületéről, a patak menti mocsárból, a rétről stb.)
A folytatás itt olvasható: Fővárosi Oktatási Portál
